A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - PatchGuard 1. rész

A Windows rendszermag módosítását korlátozó PatchGuard körül az utóbbi időban nagy port kavartak a különböző védelmi szoftvereket gyártó cégek (pl. a Symantec vagy a McAfee) által kirobbantott nyilatkozatháborúk. Állításuk szerint a Microsoft kizárja őket a versenyből azzal, hogy lehetetlenné teszi a Windows kernel módosítását, így veszélynek teszik ki a felhasználókat is. Ez talán már elsőre is furcsán hangzik, de lássuk mi van a dolgok mögött. Mi a kernel? A kernel, vagyis a rendszermag a legalacsonyabb szintű komponense az operációs rendszernek. A boot-folyamat során elsőként töltődik be, majd olyan feladatokat lát el, mint a programok indítása, memória-, és a fájlrendszer kezelése. A kernel teszi lehetővé, hogy az egyes alkalmazások "beszélgethessenek" a hardvereszközökkel, így a mag sebessége, megbízhatósága és integritása alapvető fontosságú a rendszer egészére nézve.

A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - MIC - Mandatory Integrity Control 4. rész

A Windows Vista-ban négy integritás-szintet definiáltak a fejlesztők: alacsony, közepes, magas és rendszer. Az egyszerű felhasználók közepes, a (valódi) rendszergazda jogosultságúak pedig magas szinten tevékenykednek. A felhasználó által indított folyamatok vagy az általa létrehozott objektumok öröklik a felhasználó integritás-szintjét, a rendszerszolgáltatások a "rendszer" szintre kapnak belépőt. Ha valamilyen okból kifolyólag egy objektum nem kap integritásszint-jelölést, az operációs rendszer automatikusan közepes szintre sorolja be, ezzel megakadályozva, hogy az alacsony szinten futó folyamatok hozzáférhessenek a nem jelölt objektumokhoz. Az operációs rendszer fájljai alapértelmezésként nem jelöltek, így közepes szinten tartózkodnak, valamint természetesen alkalmazódnak rájuk a megfelelő fájlrendszer-jogosultsági beállítások (ACL) is.

A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - MIC - Mandatory Integrity Control 3. rész

Amikor a felhasználó egy műveletet végez, a Windows még azelőtt, hogy a fájlrendszerjogosultságokat vizsgálná, összehasonlítja a felhasználó integritás-szintjét a műveletben részt vevő objektumokéval. Ha a felhasználó szintje a domináns - vagyis az objektuméval megegyező vagy magasabb - a Windows engedélyezi a feladat végrehajtását - feltéve, hogy fájlrendszer-szinten is megvan hozzá a kellő engedélye. Ha a felhasználó alacsonyabb szintről próbál manipulálni egy objektumot, a Windows nem engedélyezi a hozzáférést, függetlenül attól, hogy magához a fájlhoz, registry-kulcshoz, vagy egyéb komponenshez különben meglenne a hozzáférése. Láthatjuk tehát, hogy az integritás-szintek minden esetben a fájlrendszer-jogosultságok, vagyis az ACL fölött állnak.

A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - UAC User Account Control 4.rész UAC fájlrendszer-virtualizáció

Régebben sok problémát okozott egy-egy alkalmazásnál, hogy - tervezési hibából vagy egyéb okokból kifolyólag - csak teljes rendszergazdai jogosultsággal voltak képesek megfelelően futni. Ez a Windows Vista-ban gondot jelenthet, mivel mint minden más alkalmazás, ezek a programok is
csökkentett hatókörrel kell hogy beérjék. A megoldás megint csak a virtuális homokozó. Az olyan programok esetén, melyek a rendszerleíró-adatbázis vagy a fájlrendszer védett helyeire szeretnének írni, az UAC virtualizálja nekik a helyet, vagyis egy könyvtár vagy registry-ág pontos másával
"elhiteti" az alkalmazásokkal, hogy tulajdonképpen a megfelelő helyre írnak, holott természetesen
csak a felhasználó profilkönyvtárában létrehozott mappa- és registry-másolatokban
tevékenykednek. Ezzel a módszerrel megakadályozhatjuk, hogy a régi alkalmazások
teleszemeteljék a rendszermappákat és a registry-adatbázist, valamint elejét vehetjük egy véletlen
(vagy rosszindulatú) módosítás okozta rendszerösszeomlásnak.

a vista igazi újdonságai - 17.rész

 USER ACCOUNT CONTROL (UAC) MÁSODIK RÉSZ

Az UAC másik fontos összetevője a fájlrendszer és a Registry bizonyos részeinek virtualizációja. Ha egy rendszergazdai jogosultságok nélkül futó alkalmazás próbálja meg a rendszer bizonyos védett könyvtárait (Windows, Program Files stb.), illetve a Registry érzékeny részeit módosítani, akkor az UAC egyszerűen átveri a próbálkozót. Hibaüzenetek helyett a védett könyvtár helyett a felhasználói profil egy eldugott részében kap a program egy másolatot az általa módosítandó területről, itt azt csinálhat az adatokkal amit akar, sőt a legközelebbi futásakor is itt találja az általa módosított vagy létrehozott információt. A Registry átírásakor az UAC nem ennyire előzékeny; az egyszer „módosított" adat a módosító program kilépése után elveszik. Az elv tehát nem rossz, az UAC tényleg biztonságosabbá teszi rendszerünket, sajnos a megvalósítása eléggé kezdetleges. Az UAC egyes komponensei ki- és bekapcsolhatók a házirendben, de ezen túl sajnos nem tanítható, azaz nem fogható rá a kivételek kezelésére. Ha a felhasználóknak joguk lenne megadniuk, hogy melyik alkalmazásukat tekintik egyszer és mindenkorra biztonságosnak, automatikusan indíthatónak stb., akkor bizonyára nem kapcsolná ki senki ezt az egyébként igen fontos biztonsági mechanizmust (msconfig.exe -> Tools menü).