USER ACCOUNT CONTROL (UAC) MÁSODIK RÉSZ
Az UAC másik fontos összetevője a fájlrendszer és a Registry bizonyos részeinek virtualizációja.
Ha egy rendszergazdai jogosultságok nélkül futó alkalmazás próbálja meg a rendszer bizonyos
védett könyvtárait (Windows, Program Files stb.), illetve a Registry érzékeny részeit módosítani,
akkor az UAC egyszerűen átveri a próbálkozót. Hibaüzenetek helyett a védett könyvtár helyett a
felhasználói profil egy eldugott részében kap a program egy másolatot az általa módosítandó
területről, itt azt csinálhat az adatokkal amit akar, sőt a legközelebbi futásakor is itt találja az általa
módosított vagy létrehozott információt. A Registry átírásakor az UAC nem ennyire előzékeny; az
egyszer „módosított" adat a módosító program kilépése után elveszik.
Az elv tehát nem rossz, az UAC tényleg biztonságosabbá teszi rendszerünket, sajnos a
megvalósítása eléggé kezdetleges. Az UAC egyes komponensei ki- és bekapcsolhatók a
házirendben, de ezen túl sajnos nem tanítható, azaz nem fogható rá a kivételek kezelésére. Ha a
felhasználóknak joguk lenne megadniuk, hogy melyik alkalmazásukat tekintik egyszer és
mindenkorra biztonságosnak, automatikusan indíthatónak stb., akkor bizonyára nem kapcsolná ki
senki ezt az egyébként igen fontos biztonsági mechanizmust (msconfig.exe -> Tools menü).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése