Ellentétben az ASLR-rel és a DEP-pel, a User Account Control-tól hangos az internet, amióta csak
az első nyilvános Vista bétaváltozatok megjelentek. A legtöbb helyen elsőként említik az új rendszer
legidegesítőbb tulajdonságai között, állandó felbukkanó figyelmeztető és kérdő ablakaival, amikkel
csak megnehezíti a munkavégzést. Először is szögezzük le, ez ebben a formában nem igaz. A UAC
csak programtelepítéskor és adminisztratív feladatok indításakor (pl. rendszerkonfiguráció, vagy
hibakeresés) tesz fel kérdéseket, a mindennapi használat közben szinte alig találkozunk vele.
Az UAC legszembetűnőbb megnyilvánulása a rendszerműveletek végrehajtásakor (akár egy
Registry Editor, vagy eseménynapló indításakor) felbukkanó figyelmeztető ablak, mely rákérdez,
vajon valóban mi kezdeményeztük-e a programindítást. Ez elsőre talán bután hangzik, egy idő
múva pedig akár valóban idegesítővé is válhat. De gondoljunk csak bele, mi történne, ha
történetesen mégsem mi, hanem egy rendszerre bejutott vírus kezdene el garázdálkodni a gépen (és
természetesen sokkal súlyosabb dologat művelve, mint egy ablak megnyitása). Láthatjuk, hogy a
"biztosan Te nyomtad meg a gombot?" típusú kérdések egyáltalán nem is olyan fölöslegesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése