beépített nézőke a Vista Intézőben

A Windows Intéző számtalan újdonságot rejt, de az egyik leghasznosabb a betekintőablak.
Ennek a funkciónak a segítségével az ismertebb állománytípusokba nyerhetünk bepillantást. Ilyenek a Word- és Excel-állományok, a Windows Media Player által lejátszható videók, az egyszerűbb szöveges állományok és képek. Az ablak bekapcsolását elsőre nehéz megtalálni, ezért álljon itt egy kis segítség, hogy ne kelljen sokat keresgélni.

Az Intézőben a betekintő ablaktáblát nem a menükben kell előcsalogatni, hanem az eszköztáron
lévő Rendezés gombra kattintva, az Elrendezés pont alatt találjuk. (A menüsor állandó
megjelenítését is itt aktiválhatjuk.) A Betekintő ablaktáblát bekapcsolva egy függőleges terület
különül el az ablak jobb szélén, amelynek szélességét tetszés szerint állíthatjuk. Ha a Windows
képes a fájlba betekinteni, akkor annak tartalmát azonnal meglátjuk ebben a panelben.
Szövegállományok esetében különösen nagy segítség, hiszen megnyitás nélkül, egyetlen
kattintással megismerhetjük a tartalmukat.

partícióátméretezés Vista alatt

A Vista egyik méltatlanul elhallgatott újdonsága a megújult partíciókezelő.
A Vista kiterjesztett partíciók helyett elsődlegeseket hoz létre, amelynek előnye, hogy sokkal rugalmasabban kezelhetjük a hasznos tárterületet. Az XP-ben csak partíciónövelést tudtunk végrehajtani, csökkentést nem. A Vistában viszont mindkét irányban adatveszteség nélkül méretezhetjük át partícióinkat, zsugoríthatjuk és növelhetjük is őket. A Start menüben kattintsunk a jobb egérgombbal a Számítógépre, és a menüből válasszuk a Kezelést. Rendszergazdai jogosultságok szükségesek a funkció eléréséhez! A listán kattintsunk a Lemezkezelésre, és válasszuk ki az átméretezendő partíciót. A kijelölt területre kattintsunk a jobb
egérgombbal, és válasszuk a Kötet zsugorítása vagy a Kötet kiterjesztése pontot a kívánt módosításhoz. Írjuk be, vagy a nyilakkal állítsuk be az új értéket, és nyugtázzuk a beállításokat. A módosítások érvénybe lépéséhez újra kell indítanunk a számítógépet.

a rendszerstabilitási napló ürítése

A Reliability and Performance Monitor egy diagnosztikai eszköz, mely számítógépünk és a Windows rendszer stabilitását követi figyelemmel, minden rendszer- vagy alkalmazáshibát feljegyez és egy grafikonon ábrázolja a megbízhatóság alakulását az idő függvényében. A rendszerstabilitási monitort két okból kifolyólag akarhatjuk alaphelyzetbe állítani. Az első eset, ha a a diagnosztikai adatbázis megsérült és az adatok hibásak, vagy egy idő után nem frissülnek. Ha sokat használjuk tesztelésre a rendszert és elszaporodtak a rendes esetben elő nem forduló hibák, a grafikon csalóka képet mutathat rendszerünk állapotáról, mely különben stabil lenne, de néhány
inkompatibilis program belerondított a statisztikába. Ebben az esetben jól jöhet, ha kiüríthetjük a rendszerstabilitás-mérő naplóját, hogy "tiszta lappal" kezdhessük újra a mérést.

• Nyissuk meg a feladatütemezőt a "Control Panel/System and Performance/Administrative
Tools" mappában lévő "Task Scheduler" ikonra kattintva. A "View" menüben válasszuk a
"Show Hidden Tasks" parancsot, hogy a rendszerfeladatok is láthatóvá váljanak.

• Bontsuk ki a "Task Scheduler Library/Microsoft/Windows/RAC" fát, és kattintsunk a "RAC"
elemre. A középső konzolban jelöljük ki a "RACAgent" bejegyzést, majd a jobb oldali
feladatsávban kattintsunk az "End", majd a "Disable" parancsra. Hagyjuk nyitva az ablakot.

• Nyissunk egy emelt jogosultsági szintű parancssort (jobb kattintás a "Command Prompt"
ikonra és "Run as administrator"), majd adjuk ki a következő parancsot:
del /s /q "c:\ProgramData\Microsoft\RAC\"
Hagyjuk nyitva a parancssort. Fontos megjegyezni, hogy ezzel a művelettel elveszhetnek a
korábbi statisztikák, és kizárólag azok az adatok lesznek újragenerálhatók, melyek még
szerepelnek az eseménynaplóban. (Ez általában több hónapnyi adatot jelent).

• Ezen a ponton "trükközhetünk" kicsit az adatok későbbi megjelenítését illetően. Ha csak újra
szeretnénk indítani a stabilitási adatok gyűjtését, egyszerűen lépjünk a következő pontra. Ha
azonban el szeretnénk tűntetni minden korábbi bejegyzést, és ismét 10-es pontszámmal
nekivágni a munkának, ki kell ürítenünk a Windows eseménynaplóját. Ezt csak abban az
esetben tegyük meg, ha a későbbiekben nem lesz szükségünk a naplóban található egyéb
információkra sem.
Az eseménynapló ürítéséhez nyissuk meg az Event Viewert az "eventvwr.msc" paranccsal.
A bal oldali fa-struktúrában bontsuk ki a "Windows Logs" mappát és jelöljük ki rendre a
"Application", "Security" és "System" naplókat, majd jobbkattintás után válasszuk a "Clear
Log" parancsot. A felbukkanó kérdésre, miszerint mentjük-e a naplófájlt válaszoljunk nemet
(vagy igent, ha szükségünk lesz még az adatokra). Zárjuk be az eseménynaplót.

• Váltsunk vissza a feladatütemező ablakába, a jobb oldali feladatsávban pedig kattintsunk az
"Enable", majd a "Run"parancsra, hogy újra engedélyezzük a diagnosztikai eszközt.

• Váltsunk vissza a hármas pontban nyitott parancssorba, majd adjuk ki a következő utasítást:
start /B %systemroot%\system32\racagent.exe
Zárjuk be a parancssort. Ha a korábbiakban nem töröltük az eseménynaplót, az adatgyűjtés
most megkezdődik és 5-10 percen belül újrarajzolódik a stabilitási görbe. Ha töröltük a
naplóbejegyzéseket, azt láthatjuk, hogy a grafikon visszaállt eredeti állapotába,
újrarajzolásához pedig mostantól számítva 24 órának kell eltelnie.
A sok tesztelés bizony meglátszik a rendszer állapotán, lásd a fenti képet:D

az alvó üzemmódból történő felébredés megakadályozása

A Windows Vista fejlett energiagazdálkodási rendszere immár lehetővé teszi a hibrid alvást, mely ötvözi a készenléti üzemmód és a hibernálás előnyeit. A számítógép ugyan csak készenléti üzemmódban van, de akkor sem történik baj, ha a tápellátás valamiért megszűnik, mert az elalváskor egyben a hibernációs fájl is elkészül. Előfordulhat azonban, hogy a számítógép váratlanul felébred a készenléti állapotból, kellemetlen pillanatokat okozva ezzel a tulajdonosnak. A rendszer hirtelen ébredésének több oka lehet, ezek közül az egyik leggyakrabban előforduló,
hogy korábban valamilyen feladat lett beütemezve, melynek opcióként megadtuk, hogy a futáshoz ébressze fel a számítógépet. Ha nem szeretnénk meglepetéseket okozni saját magunknak, kapcsoljuk ki a feladatok beállításainál ezt a lehetőséget. Ehhez nyissuk meg a feladatütemezőt a "taskschd.msc" paranccsal, majd kattintsunk kettőt a kívánt feladat bejegyzésére és a "Conditions (körülmények)" fülön vegyük ki a pipát a "Wake the computer to run this task (A feladat futtatásához a számítógép felébresztése)" jelölődobozból.

A jelenség egy másik okozója a hardvereszközök gyári beállítása lehet, mely főként modemek és hálózati interfészek esetén vezethet hasonló eseményhez. Egyes hálózati kártyák és modemek képesek egy úgynevezett "magic packet", azaz speciális adatcsomag hatására felébreszteni a készenlétben lévő (vagy akár ATX-szabványú táppal szerelt és kikapcsolt) számítógépet. Ahhoz, hogy a hálózati interfész ne figyeljen semmilyen vezérlőcsomagot, csatlakozási állapotváltozást, és egyéb támogatott módon se ébreszthessék fel a gépet, nyissuk meg az eszközkezelőt a "devmgmt.msc" paranccsal, majd nézzük végig Wake-On-LAN-képes eszközeinket. Nyissuk meg a kiválasztott hardver tulajdonságlapját, majd az "Advanced (speciális)" fülön állítsunk be a képhez
hasonló értékeket.

Ügyeljünk rá, hogy az eszköz konfigurációja ne akadályozza meg a számítógép alvási üzemmódba lépését, valamint kapcsoljuk ki a hardveregység "ébresztő-funkcióját" is. Ezeket a beállításokat a "Power Management (energiagazdálkodás)" fülön találhatjük.

a Complete PC Backup és az .ost fájlok

Ha a Windows Vista Complete PC Backup segédprogramjával készítettünk biztonsági mentést rendszerünkről, feltűnhet, hogy a mentési állomány kisebb lett, mint amire számítottunk,visszaállításkor pedig azt is megtudhatjuk miért: az Outlook kapcsolat nélküli adattároló fájlja (OST) nem kerül mentésre. De miért nem?
Ha távol a cégtől és a levelezőszervertől is szeretnénk elérni leveleinket, naptárbejegyzéseinket és emlékeztetőinket, úgynevezett kapcsolat nélküli módot kell beállítanunk az Outlook-ban. Ennek hatására a kiszolgálóról minden adat egy helyi .ost kiterjesztésű fájlba szinkronizálódik, melynek tartalma minden csatlakozáskor automatikusan frissül. Az .ost fájl egy idő után több száz megabájt,
de akár több gigabájt méretűre is nőhet.
A Windows Vista fájlrendszerében már megismerkedhettünk az árnyékmásolatok működésével, és éppen ez az oka az .ost fájlok mentésből történő kihagyásának. Az .ost a napi használat alatt rendkívül intenzív írási és olvasási műveletek alatt áll, hiszen valahányszor érkezik egy e-mail, vagy megváltozik egy bejegyzés az Outlook-ban, a fájl tartalma is követi a változásokat. Ha minden
egyes változást árnyékmásolatban tárolnánk, meglehetősen nagy terhet rónánk az operációs rendszerre, amivel jelentősen csökkenne a teljesítmény. Mivel a Complete PC Backup a fájlok árnyékmásolataiból dolgozik, a fejlesztők úgy döntöttek, hogy a biztonsági mentés lefutása előtt a program törli az .ost fájlok árnyékmásolatait, így azok nem kerülnek bele a mentésbe. Mindez nem okoz különösebb problémát, mert az .ost fájlok az Exchange kiszolgálóhoz történő legközelebbi kapcsolódáskor újragenerálódnak.

Windows Vista memória (RAM) igény

Gondoltam kipróbálom, hogy mi történik, ha egy 512MB RAM-mal feltelepített Vista (Ultimate)
alól kiveszek RAM-ot. (Természetesen kikapcsolt állapotban, VMware alatt.) Mint tudjuk, a
Microsoft a Windows Vista esetében minimum 512MB RAM-ot határozott meg.
Kezdjük először 256 MB RAM-mal, mi történik... A rendszer elindul, és betölt. Kicsit
meglepődtem, de nem annyira, hiszen tudjuk, hogy XP alatt is történtek „csodák” (XP esetén 64MB
RAM a megkövetelt, és mégis min. 24MB RAM-mal elindul). Természetesen elég lassú. Na, akkor
vegyük még lejebb! Végülis a legkisebb RAM, amivel elindult az Ultimate az 224MB RAM volt,
mondanom se kell, hogy iszonyatosan lassú (használhatatlan). Aki már távsegítségelt Interneten
másik gépet, ilyen jó kis 512/96-os ADSL-en, és mondjuk odaképzeli, hogy távvezérelt gépen fut
egy torrent kliens, ami le és fel is tölt például, akkor az el tudja képzelni a hatást. Minden esetre
220MB RAM-nál a Vista betöltésekor kék halállal elszáll...
Amire még figyelmes lettem, hogy a rendes, fizikai gépemben 1024MB RAM van, és a Vista
Ultimate akkor kb. 50% RAM-ot eszik meg, viszont a VMware-s gépekben csak 512MB RAM áll
rendelkezésére, akkor is olyan 50% RAM-ot eszik meg (lapozófájlnál ugyanez a helyzet). Amikor
224MB RAM volt, akkor is előfordult, hogy csak 120MB RAM volt foglalt, de ez semmit se jelent
teljesítményben... lassúúú... ellenben a lapozófájl csak dagadt, már 500MB körül járt, a kb. 250MB
kezdő értékétől.
Szóval már tudjuk, hogy a minimum RAM méret, amivel a Vista elndul az a 224MB RAM.
De vajon fel is települ vele? A válasz egyszerű: Nem. Mikor a telepítés eleje jönne, amikor éppen a
GUI-ba vált, akkor egy kis hibaüzenettel közli, hogy valami probléma van, és ezért leáll. Akkor
folytassuk 256MB RAM-mal... Az eredmény ugyan másabb, annyiból, itt már konkrétan
megmondja, hogy a Vista azt észlelte, hogy csak 256MB RAM van a gépben, holott neki bizony
512MB RAM KELL és kész. Mondom, rendben, akkor jöjjön a „bűvös” 384MB RAM... Hoppá, itt
már nem szól érte, és a telepítés végigmegy...
Annak idején a Microsoft a Windows XP esetében úgy határozta meg, hogy 64MB RAM a
minimum, és bizony, ha annyi is állt a rendelkezésünkre, akkor nagyon lassú volt a rendszer, de
még 128MB RAM se volt az igazi... Most a Vista-nak 512MB RAM-ot ír elő a Microsoft
minimumként, és 1GB RAM-ot ajánlottként. Viszont nem véletlen. Igen, 512 MB RAM-mal
egészen tűrhető sebeséggel fut a Vista, még VMware, virtuális környezetben is! Ami szintén Vista
alatt fut. Manapság, már 512MB-nál kisebb memória modult nem is igen lehet kapni. Na jó, kapni.
De aki gépet vesz, mégha XP-t is akar használni, akkor is 512MB memóriával veszi a gépet, ha egy
kicsit is ad magára, vagyis a gépre.
Konklúzió: A Vistanak 512 MB RAM elegendő a mindennapi munka elvégzéséhez, de ha már a
legújabb játékokkal és egyéb pl. videószerkesztéssel stb. akarunk foglalkozni, akkor az 1GB bizony
kell (még XP alatt is).
Tehát a Microsoft nem véletlenül 512-t határozott meg a Vista esetében.

easyBCD

Újabb boot-konfigurációs segédeszköz jelent meg a Windows Vista operációs rendszerhez. Az EasyBCD segítségével egy barátságos felhasználói felületen állíthatjuk be a Windows új rendszertöltőjének minden paraméterét. Az ingyenesen letölthető és használható EasyBCD támogatja a 64 bites rendszereket is.
• Az EasyBCD letöltése

az adminisztátori parancssor beszínezése

Ha egyszerre több parancssoros ablakban is dolgozunk - már csak a véletlen módosítások elkerüléseérdekében is - jól jöhet, ha látjuk melyikben rendelkezünk adminisztrátori jogosultságokkal.
Ahhoz, hogy meghatározzuk a parancssorok hozzáférési szintjét, egy jogosultság-ellenőrző
műveletet kell végrehajtanunk a parancssor indításakor, majd az eredménytől függően más-más
színűre - példánkban pirosra - állítani az ablakot. Ehhez egy registry-beállítást fogunk használni,
mellyel minden egyes parancssor (cmd.exe) indításakor lehetőségünk van egy előre megadott
utasítás végrehajtására.
• Nyissunk egy Jegyzettömböt, majd másoljuk be a következőket:

@echo off
echo. > %systemroot%\admincmd.txt
:start
if exist %systemroot%\admincmd.txt goto admin
goto end
:admin
color 4f
del /q %systemroot%\admincmd.txt
:end

• Mentsük el a fájlt admincmd.cmd néven, majd helyezzük el egy általunk elérhető,
tetszőleges könyvtárba.
• Nyissuk meg a rendszerleíróadatbázis-szerkesztőt (regedit.exe), majd navigáljunk az alábbi
kulcshoz:

"HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Microsoft\Command Processor"

Hozzunk létre egy karakterláncot (string), melynek adjunk "autorun" nevet, értékként pedig
állítsuk be az előző lépésekben elkészített kötegfájl helyét pl.
"C:\Users\felhasználónév\admincmd.cmd". Ha ebbe a mappába helyezzük a fájlt, ügyeljünk
rá, hogy állítsunk be a fájlra rejtett (hidden) attribútumot, különben a Windows Intézőben
zavaró módon meg fog jelenni!
Ezek után ha adminisztrátori jogosultsággal indítunk egy parancssort (jobbkattintás a Parancssor
ikonján, majd "Run as administrator"), az ablak piros háttérrel nyílik meg, így rögtön
megkülönböztethető lesz a többi, hagyományos parancssortól. A kötegfájlban használt színkódok
piros alapon fehér betűket eredményeznek. A parancssorban használható színek listájához kattintson
ide.

VistaBootPro – a testreszabott indítómenü

A Vista indítómenüje alaposan megváltozott az XP-hez képest: már nem a boot.ini szövegállomány átírásával adhatjuk meg az indítható operációs rendszereinket, hanem egy teljesen új indítókezelőt építettek be a fejlesztők.
Sajnos a menü elemeinek átírása már nem olyan egyszerű, mint korábban volt: speciális programra van szükségünk, ha ki szeretnénk kerülni a parancssoros (bcdedit) beállításokat. A program neve VistaBootPro (www.vistabootpro.org), és a Vista indítómenü beállításait akár Windows XP alól is elérjük a segítségével. (A program XP alatt való futtatásához .NET keretrendszer 2-es verziója szükséges.)
Elsősorban haladó felhasználóknak ajánljuk ezt az ingyenes szoftvert, ugyanis egy rossz beállítással a Vista indítását veszélyeztethetjük. Ezért feltétlenül készítsünk biztonsági másolatot a jelenlegi beállításokról, amelyet probléma esetén vissza is tölthetünk. Ezután kezdhetünk neki a menü átszabásának a Manage OS Entries pont alatt. Kiválaszthatjuk a menü megjelenési idejét,
átnevezhetjük a kijelölt pontot, valamint beállíthatjuk az alapértelmezett bejegyzést. Az Advanced Settings alatt csak tapasztalt felhasználók módosítsanak bármilyen kapcsolót! A Backup/Restore Centerben menthetjük vagy állíthatjuk vissza a konfigurációkat, végül a Bootloader alatt visszaállíthatjuk a Vista (vagy egy korábbi rendszer) indítószektorát. Ha több Windowst használunk egy gépen, érdemes egy próbát tenni ezzel az ingyenes segédprogrammal.

alvás helyett kikapcsolás

A Vistában alapértelmezés szerint számítógépünk aludni tér, ha a Start menüben lévő
kikapcsológombot választjuk. Alvó funkcióból pár másodperc alatt képes felébredni a rendszer,kikapcsolt állapotból hardverkiépítéstől függően akár egy percig is eltarthat az indítás. Sajnos egyes alaplapok nem megfelelően támogatják ezt a funkciót, amelynek lényege a gyors ki és bekapcsolás lenne. Ha alaplapunk vagy bármely más eszközünk összeférhetetlen ezzel a szolgáltatással, akkor érdemes a gyorsgombot Alvó állapotról Leállításra átállítani. A funkció megváltoztatásához pár ablakon át jutunk a célig, és rendszergazdai jogosultságokra is szükségünk lehet. Lépjünk be a Start menün keresztül a Vezérlőpultba, majd itt a bal oldali sávon váltsunk Klasszikus nézetre. Az Energiagazdálkodási lehetőségeken belül válasszunk sémát, majd kattintsunk a Séma beállításainak módosítása pontra. A következő ablakban a Speciális energiaellátási beállítások módosítását válasszuk, majd a megjelenő ablakban nyissuk ki a
Tápkapcsolók és fedél csoportot az előtte lévő pluszjellel. A Start menü kikapcsológombja csoport megnyitása után a Beállítás értékét állítsuk át Leállításra. Az összes ablak nyugtázása és bezárása után a Start menü alján lévő gomb piros színűre változik, jelezve a kikapcsolást.