A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - MIC - Mandatory Integrity Control 3. rész

Amikor a felhasználó egy műveletet végez, a Windows még azelőtt, hogy a fájlrendszerjogosultságokat vizsgálná, összehasonlítja a felhasználó integritás-szintjét a műveletben részt vevő objektumokéval. Ha a felhasználó szintje a domináns - vagyis az objektuméval megegyező vagy magasabb - a Windows engedélyezi a feladat végrehajtását - feltéve, hogy fájlrendszer-szinten is megvan hozzá a kellő engedélye. Ha a felhasználó alacsonyabb szintről próbál manipulálni egy objektumot, a Windows nem engedélyezi a hozzáférést, függetlenül attól, hogy magához a fájlhoz, registry-kulcshoz, vagy egyéb komponenshez különben meglenne a hozzáférése. Láthatjuk tehát, hogy az integritás-szintek minden esetben a fájlrendszer-jogosultságok, vagyis az ACL fölött állnak.

A Windows Vista biztonsági szolgáltatásai - MIC - Mandatory Integrity Control 2. rész

Amikor bejelentkezünk, a Windows egy adott integritási azonosítót rendel a felhasználónkhoz. Ez az azonosító tartalmazza mindazt az információt, amiből a rendszer megállapítja, hogy mely területekhez van hozzáférésünk és melyekhez nincs. Nem csak a felhasználók, de a védeni kívánt rendszerobjektumok, úgy mint fájlok, mappák, adatcsatornák, folyamatok (processzek), folyamatszálak (thread-ek), az ablakkezelő, registry-kulcsok, szolgáltatások, nyomtatók, megosztások, ütemezett feladatok, stb. is kapnak egy-egy saját szintazonosítót. Ezek az azonosítók a System Access Control List-ben (SACL) tárolódnak, hasonlóan ahhoz, ahogy a fájlrendszerjogosultságok az egyes fájlokhoz tartozó Access Control List-ekben (ACL).