kinézetével. Az előző verziókhoz képest a változás nem csak a felszínt érinti. A grafikus interfész
sokkal többet változott. Egészen a magot is érinti. A korábbi Windows verziók a graphical device
interface-t (GDI) használták, mint fő programozási interfészt (API) a különböző 2D kimeneti
eszközök kezelésére. Míg a GDI volt az alapja a 2D-s és a főbb felhasználói interfész élményeknek, a 3D-s játékok és alkalmazások a DirectDraw és a Direct3D segítségével működtek. A Windows 2000-től kezdődően a meghajtó programoknak teljesíteniük kellett a Windows Driver Models WDM követelményeket. Tehát minden kernel módú meghajtónak szabványosnak kellett lennie. Az újabb verziók általában elérhetővé tették a régebbi WDM funkciókat, kivéve ha nem volt szükség nagyobb változtatásokra. Lejjebb a Windows XP meghajtó modell (XPDM) és ennek a kapcsolata
látható más API-kkal.
Az összes korábbi Windows verzió 2D-s interfészt használt. A Vista felhasználók már választhatnak 3D-s asztalt is. A megemelkedett grafikai teljesítménynek köszönhetően a Microsoft teljesen más megközelítést alkalmazott az új Windows Vista Display Driver Model (WDDM) megalkotásánál.
A régi rendszer alatt, nem volt ritka, hogy az egész rendszer összeomlott, ha a grafikus alrendszer bedöglött. Ez már nem fordulhat elő a Vistánál. A Windows NT-től kezdve az XP-ig, a meghajtó modell a kernel része volt. Ez gyorsabb grafikus teljesítményt eredményezett, de a rendszer instabilitása volt az ára, mivel egy hibás meghajtó lerombolhatta a Per Brinch Hansen által "rendszer nukleusznak" hívott részt. Kernel módban egy folyamat átírhat olyan memóriaterültet, ami más folyamathoz tartozik vagy bármi mást.
Ennek megvoltak a veszélyei és a Microsoft lépett is ez ügyben, mivel a modern grafikus
processzorok legalább olyan bonyolultakká, ha nem bonyolultabbá váltak, mint egy CPU. Ez a
bonyolultság robosztus meghajtót igényel, mint amilyen a 34.6 MB-os Catalyst 6.12 driver
Windows XP alá, ami az AMD/ATI's honlapról tölthető le. A meghajtó egyes részeinek a
felhasználói térbe történő helyezése (WDDM User) enyhíti a rossz meghajtóból adódó problémákat.
Egy kernel módú driver (KDM) is működik a megfelelő helyen, de a főbb részei a meghajtónak az
értékes magon kívül tevékenykednek. Nem csak a grafika az egyetlen terület ahol ez a váltás
megtörtént: USB, nyomtatók, hang és egyéb eszközöknél is hasonló tapasztalható. A felhasználói
térbe helyezése a meghajtóknak, olyan új lehetőséget kínál, amire még nem volt példa: egy új
meghajtó telepítése után NEM KELL újraindítani a gépet.
